Olyan hamar ...

Imádom figyelni a lányomat, látni rajta, hogy napról-napra más, egyre ügyesebb, okosabb, és annyira, de annyira szép. :d:d:d
Van az a mondás, hogy mindenkinek a sajátja a legszebb, hát ez szó szerint így van!!! Sokszor úgy érzem, hogy Annámnál szebb, tökéletesebb gyerek nincs is, szeretem csak úgy nézegetni, csak úgy gyönyörködni, mind egy majdnem kész műben, sokszor elgondolkodom, hogy milyen is lesz, majd ha nagy lesz.
Pont a tegnap este gondoltam át, hogy milyen gyorsan szalad az idő, nemrég volt reggel, és már este van, Annám már békésen pihen az ágyban, és még csak most volt reggel :o, és így ilyen gyors léptekkel szaladnak el a napok, a hónapok, az évek.
Jó volna egy kicsit megállni, a jelenbe maradni, hisz olyan hamar megnőnek a gyerekek, olyan hamar eljön, hogy majd nem mi szülök leszünk a legfontosabbak.
Lehet, hogy rosszul csinálnom, és nem kellene erre gondolnom, de bizony ijesztő tud lenni, hogy nemrég született Annám, és már azon "kell" gondolkodom, hogy hogyan ünnepeljük a 2. szülinapot.
Mostanában sokat foglalkoztat a szülinap téma, a tortán már túl vagyok, mint ahogy már írtam ízvilág kipipálva, díszítés kipiálva, rózsa készítés online megtanulása kipipálva. Már csak az ajándék foglalkoztat, ajándékkal kapcsolatban az a véleményem, hogy feltétlen hasznos, emlékezetes legyen, gondolok itt ruhára (úgy-e az minidig kell, mondjuk most nekünk nem, mert ősszel jól bevásároltam, mert úgy volt, hogy a picur kezdi a bölcsit; meg az unokatesótól kaptunk rengeteget), könyvre, olyan dologra ami maradandó. Nem vagyok az édesség, a tucat játékok híve.
Sokat keresgettem az interneten, hasznos ötleteket kutatva, mondom miket találtam:
- könyv melyben ő a főszereplő, és még választható 2 ismerős barát neve, 3000 Ft-ért 19 oldal, hát nem is tudom
- ugyan ez 4000 Ft-ért, oda már a képét is elküldhetem
... és hasonló nem tudom, hogy mennyire jó dolgok
Arra gondoltam, hogy varrok neki egy kispárnát, vagy/és (ezt még nem tudom:d) hálózsákot, ezeknek egyszerű a megvarrásuk, akár kézzel is, és csak anya keze munkája, amit jó esetben elővehetünk évek múlva is.

Még egyelőre nem tudom, hogy hogy lesz. :d

Most megyek mert Csipkerózsika felébredt a szundiból. :d:d:d

Anna hamarosan 2 éves :-)

Még egy hónapunk sincs, és Annám két éves lesz.
Istenem! - nagyon rohan az idő!!! :o:o:o
Már néhány napja elkezdtük tanítani, hogy:
- Hány éves vagy?
Anna:
- Eggy :-)
Mostanra oda jutottunk, hogy a válasza még mindig egy, de már két kis ujjat mutat. :d:d:d Ha így haladunk február 10-ig össze hozzuk a kettőt. :d:d:d

Én meg tervezek, tervezek, és tervezek, hogy milyen legye Annám szülinapi tortája. A tavaly eldöntöttem, hogy ameddig csak lehet én készítem neki a tortát, lehet, hogy nem olyan szép, mint a cukrászdai csoda torták, de benne van minden szeretetem, és ez a legfontosabb.
Az idén gyümölcs torta lesz, marcipán, vagy fondü (remélem jól írom :p) bevonattal. Fehér lesz az alap bevonat, és rózsaszín szíveket tervezek rá, és az aljára kis rózsákat, mert hogy elmondhatom, hogy a tegnap megtanultam rózsát készíteni :d, az interneten :d:d:d (köszönet érte, és még nagyon sok ötletért TORTAIMÁDÓ-nak!!!), hát igen, van aki néptáncolni tanult az internetről, én meg tortát díszíteni. :d:d:d

A képen Annám 1 éves, az első szülinapi tortával. :d:d:d

Anna és a hiszti

Anna és a hiszti szemmel láthatólag egyre jobb kapcsolatban vannak, vagy mondhatjuk úgy is, hogy:
- Okosodik a gyerek.

Ma apával az udvaron voltak délelőtt, de amikor bejöttek az én szépséges kislányom igazi kis "hiszti szörnnyé" változott.
A dolog ott kezdődött, hogy a 2 réteg ruhából egyet leszerettem volna venni róla, mellyel ő szemmel láthatólag nem értett egyet, de én azért sikeresen letornáztam róla egy rend gatyát, pulcsit, és zoknit. Tudatosan írtam azt, hogy letornáztam, mert egy tiltakozó gyerekkel nem egyszerű mutatvány ezt megtenni. Eddig mondhatni, hogy leányálom volt a dolog, az igazi baj ott kezdődött, amikor a benti papucszoknit próbáltam volna ráadni, egyszerre olyan erőt fejtett ki, hogy képtelen voltam őt is lefogni, és a zozo-t is ráadni.
Ezt követte 10 perc kemény hiszti, amikor is ez a gyönyörű gyermek, a toporzékolás, és a földhöz verem magam mutatványt mutatta be felváltva.
A testi fenyítésen kívül (nem vagyok híve annak, hogy a gyereket üssem) mindent bevetettem, a szobába parancsoltam:
- Fel az ágyra, és addig le ne gyere, amíg nem hagyod abba!!!!!!!!!!
Ilyenkor kis idő múlva megérkezik nagy szipogva, hogy:
- Aba-aba (ez nála azt jelenti, hogy abba hagyta a hisztit.
Mire én:
- Rendben, akkor vegyük fel a zoknit.
- NE-NEEEEEEE-NEEEEEEEEEEEE - és kezdődött elölről minden.
Ezt a párbeszédet eljátszottuk ma kb. 3x, mindhárom alkalommal eredménytelenül. Közben természetesen a kisasszony felsorolta a fél családot, névsorolvasást tartott menekülési útvonalból.
A tekintetével "ölni" tudott volna, ahogy ott állt előttem, de nem nézett a szemembe, csak féloldalról, mint ha szikrákat dobált volna a szemével, és közben szipogott. Ahogy ott állt, maga volt a sértett büszkeség, aki menten mindent, és mindenkit eltipor a szemével.
Végül is oda jutottunk, hogy felvette a papucsát, ekkor megpróbáltam magamhoz hívni, hogy beszéljük meg, de inkább az ajtó mögé ment, mint hogy hozzám jöjjön, hisz ekkor anyával már rég haragban állt. :)

1 óra körül, amikor elaltattam átgondoltam ezt az egészet, és végül is arra jutottam, hogy ebben a helyzetben ha mondhatom így, ő győzött, hisz hiába volt a sok civakodás, hiszti a zokni felett ő vég csak a papucsot vette fel, úgy mond csak azért is alapon. :-(

A képen már ébredés után, mint egy tündéri jó kislány, mint aki hírből sem ismeri a hisztit.

U.i: ma, mint ahogy a képen is látszik legalább ebédelt :-), lehet, hogy a hisztire megéhezik a gyerek. :d:d:d

Ma csodálatos délelőttünk volt, sokáig lustálkodtunk az ágyban, majd a reggeli kakaó után sétálni indultunk.
Azt azért el kell mondanom, hogy egy dolog beárnyékolta ezt a délelőttöt, Mannám tulajdonképpen a reggeli kakaón kívül mást nem is fogyasztott.

Bajban vagyunk az evésekkel :-(, 2 napja olvastam a neten, hogy egy hasonló korú kislányt az anyukája oly módon vett rá az anyukája a reggelizésre, hogy fogpiszkálóra szúrt falatkákkal próbálkozott). Nosza a tegnap reggel én is megpróbáltam, és láss csodát be is vált, hiába az újdonság varázsa :-), és szó szerint csak az újdonság varázsáról van szó, mert ma már a pici katonák a tányéron maradtak, egy meg a padlóra disszidált, nem bírta a kudarcot. :-) Anna pocijába csupán néhány falat ubi került. :-(

Ekkor még bíztam az ebédbe, hogy na majd akkor ...

Így hosszú sétára indultunk, a kertek alatt meghallgattuk az összes kutyát (vau), alaposan szemügyre is vettük őket, az ugatosabbaknak elmondtuk, hogy:
- Szia! - ne ugass én vagyok az Anna!
megkérdeztük tőlük egyesével, hogy:
- Mit csinálsz vau?
Megnéztük a cicákat (ca), persze előbb elő kellett őket csalogatni:
- Gyere cica itt az Anna!
Megbeszéltük, hogy miket mondanak az állatok:
A kutya azt mondja, hogy : vau-vau
A kacsa, hogy : háp-háp
A kakas, hogy : kúúú (kukuriku, de Anna szerint, csak kúúú :-), ezt meg is hallgattuk a szomszédba :-), hiszen a kakas hangja kihallatszik az utcára)
És néhány állat felsorolása után megkérdeztem, hogy mit mond a tyúk???
Mire Anna a kezeivel is gesztikulálva, teljes meggyőződéssel:
hesss-hesss-hesss ( és akkor merjem azt mondani, hogy nem így van, amikor a Csip-csip csókába is ezt énekeljük) :d:d:d:d:d:d:d
Az egy órás sétánk megkoronázasaként jól megdögönyözte hazaérve Anna a ca-t (cica), majd még vissza kellett sietnünk az egy házzal odéb található kutyához köszöni.
Ekkor gondoltam, hogy most már kellően kifáradt, megéhezett, és haza siettünk.
A feltevésemből a kellően kifáradt igaznak bizonyult, 1 óra körül Annám 1 falat ebéd nélkül kezdte meg a délutáni alvását. :-(

Most ébredt ...
... megyek is, és egy kis ébredezés után megpróbálunk még 1x neki futni az ebédnek.

Az elmúlt 23 hónap néhány mondatban

Mint ahogy az előző bejegyzésben is már írtam 2008.02.10-én 15:30-kor született a mi kis Annánk 2590 grammal, és 46 cm-el.

Számomra fantasztikus ajándék volt, és hogy ha fogalmazhatok így: életem legjobb, legszebb döntése. Ahogy egyre nagyobb mind jobban, és jobban meggyőződök erről.

Nem mondhatom, hogy ahogy a köznyelv fogalmaz rossz baba volt, bevallom derekasan, hogy az első néhány hónap nehéz volt, de egyszer sem gondoltam azt, hogy túl fárasztó lenne.
Annám hónapokig óránként cicizett, ami azt jelenti, hogy fél óra cici, és úgy fél óra múlva megint kezdtük elölről. :-)
Pici kora óta velünk alszik.

9 hónapos elmúlt már, amikor elindult, ekkor még inkább csak a fal, illetve a bútorok mentén :-), az első kis foga is ekkor bújt elő. :d
Jelenleg 12 foga van, 6 alul, 6 felül.

Értelmes okos kislány, bár beszéd szempontjából lustának mondanám, mindent-mindent megért (ez ennyi idősen egyértelmű), de a szavakat inkább elharapja.

Ízelítő az Anna szótárból :d:

20 hónaposan (az akkori jegyzeteim alapján):

dodo = dolgozni
nyunyu = nyugi
papa = papa, papucs, ló
mama = mama, maci
zozo = zokni
sasa = sapka
cucu = cumi

A felsorolt szavakat a mai napig ebben a formában használja. :d

hasa = harisnya
szuszi = nyuszi
ca = cica ............................

..... és még nagyon sok-sok ehhez hasonló Anna szavunk van, melyek most eszembe se jutnak. :d

Tulajdonképpen mindent mond utánunk, csak közben néhány szót Annásit. :d

Szeret legózni, rajzolni, babázni, a babákkal már régóta szerepjátékokat játszik, a babák bekakilnak (Anna szerint beee), olyankor anyának (nekem) tisztába kell tennie őket, a babák esznek, csücsülnek, táncolnak, és ki tudja még mi mindent nem játszanak. :d:d:d
Néha meg a legjobb játékszerek a konyhából, a kidobni való dolgokból kerülnek :d, gondolok itt üdítős üvegre, konyhai eszközökre.
Szeret velem, és apával sütni, főzni, kavargatni, gyúrni, összelisztezni, mindent, és mindenkit. Már karácsony előtt komoly segítségen bizonyult a mézeskalács készítésnél.:d

Nagyon nehéz ezt a 23 hónapot néhány mondatba összefoglalni, és annyi-annyi mindent szeretnék írni, de nem tudom, hogy hol kezdjem, és hogy hol folytassam ... :-) de majd menetközben igyekszem pótolni az elmúlt időszakot.

Szeretném, hogy ha ezt a "modern napló" -t majd Anna is olvasná, és hogy ha már írni tud, és kedve lesz hozzá ő legyen a szerkesztő. :d
Bárhogyan is lesz induljon úgy, mint egy véget nem érő könyv kezdete, egy könyvé melynek mi, Ő a főszereplője.

2008.02.10 - 15:30 -

Megszületett kislányunk Péter Anna Nóra

Megérkeztem.
Nem tudom honnan és nem tudom hová, de megérkeztem.
Jó itt. Miért is lenne rosszabb, mint máshol? Körbe vesz a forgatag, a nyüzsgés, ám én nyugodt vagyok, minta álom és ébrenlét között lebegnék, így nem is nagyon fogom fel körülöttem a dolgokat.
Emberek. Sietnek. Tarkák, suhognak, mennek és mennek, mint szorgos hangyák, ki tudja milyen céltól vezérelve, ám ez a cél mindennél fontosabb lehet, ha nem figyelnek oda semmi másra. Egyikük majd fellök nagy sietségében, rohan
Dühüs, szörnyen dühös és haragja hullámokat vet
A hullám elér másokat is, de azok fel sem veszik, annyira el vannak foglalva magukkal. Viszont engem szinte hátratántorít. Én érzékeny vagyok. Ezért is tudom, merre kell mennem, bárhol is vagyok...
Tovább megyek, szinte nem is látom a környezetem, csak a mozgást a szemem sarkából
És akkor meghallottam.
Meghallottam, amit kerestem. Vagy inkább ő keresett engem?
dúdolgatás, mely néha dallá erősödött...
"Ez minden, mit adhatok neked..." - hallattszik mögülem
"Nincs mááár amit adhatnék nekeeed, nincs már semmim..."
Siess haza, vár a mama..."

Megérkeztem.
Nem tudom honnan és nem tudom hová, de megérkeztem...

@--->--->----@--->---->----------------

Minden felnőtt volt egyszer gyerek
És felnő majd az új gyereksereg:
Többet s jobban törődjetek velünk
Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk./Bródy János/

-------------------------

Jelenleg 23 hónapos a kis szemünk fénye.

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy a távol élő családtagok nyomon követhessék mindennapjait, fejlődését, csínytevéseit. :-)